A Kín és Szenvedés Rengetege
avagy az EUgénia Tender Horrorstory
Halloween 2023 blogcikk
Prológus
Egy kis Falu, elszigetelten a Kín és Szenvedés Rengetege mellett, mindig is hírhedt volt a furcsa már-már megmagyarázhatatlan eseményekről. Egy őszi hátborzongatóan hideg estén, mikor a holdfény kísértetiesen borította félhomályba az erdőt, a fák lombjait pedig rideg szellő zörgette, különös csoport tévedt a Falu Fogadójába.
A fogadós vénasszony, foghíjas vigyorral megkérdezte mi vezette útjukat mikor, ezen elveszett tájra merészkedtek. A csoport vezetője elmondta, hogy egy varázslatos anyag a TÁMpor hozzávalóit kívánják összegyűjteni, hogy a Rózsák-tengerén lévő szigetüket tovább gyarapíthassák.
A TÁMpor egy olyan, minden képzeletet felülmúló anyag, amely a kertekben lévő növények termését megsokszorozza. Minél több TÁMport adnak tápanyagként, annál nagyobb termés lesz a jutalmuk.
Saját szigetükön nem rendelkeztek a hozzávalókkal, azonban már csak ez hiányzik, hogy az eddigieknél is pompásabb, termékenyebb új kertet hozzanak létre a szigetlakók jóléte érdekében. A TÁMpor hozzávalói viszont csak a Kín és Szenvedés Rengetegében fellelhetők, amelyet egy szörnyűséges ősi szellem tart felügyelete alatt, akit úgy hívtak EUgénia Tender.
A Falu lakói félték EUgénia Tender irtózatos erejét, az erdőmélyi zajokat és elcsukló sikolyokat, melyeket a betévedő vándorok hallattak. Azonban az elszánt csoportot ez nem érdekelte. A sziget üdvösségének kulcsa a Rengetegben felkutatható már-már mérhetetlen mennyiségű TÁMpor hozzávalók jelentették.
Mielőtt a kis Falut elhagyták volna, a vénasszony könyörgött nekik, hogy a Kín és Szenvedés Rengetegét jól ismerő Bölcs Sensei-t kérjék fel vezetőjüknek, hogy sikeresen megszerezhessék a hőn vágyott hozzávalókat. Azonban, a csoport nem kért a Bölcs Sensei tudásából. Úgy vélték, ha szigetükön is tudnak boldogulni, akkor a Rengeteg, szőrös indákkal körbe ölelt szövevényes labirintusában is könnyen megtalálják az üdvösséghez vezető utat.
EUgénia Tender szörnyű próbatételei
A Kín és Szenvedés Rengetegét felügyelő EUgénia Tender egy félelmetes szellem volt, amely irányította és rettegésbe hajszolta az erdőbe tévedő tudatlan vándorokat. Azt mesélik, hogy az erdő mélyén az Értetlenség Falánál, egy elhagyatott viskóban lakott, ahonnan szüntelenül ceruzák papírra karistoló sercegése szűrődött ki. A szigetről jött csoport, mikor belépett a Rengetegbe rögtön megtapasztalhatta EUgénia Tender iszonyatos erejét.
A szellem előre tudta, hogy milyen céllal érkezett a csoport az erdőbe, ezért felcsillantotta számukra a reményt, hogy a TÁMpor hozzávalóit:
– a Forrásvizet,
– az Adatcukrot és
– a Tudásfájának forgácsát rögtön belépés után megkaparinthatják.
A fák lombkoronája ketté nyílt és a holdvilág megvilágított 6 tárolóedényt. Kettőben folyadék, kettőben forgács, kettőben cukorkák. Üvöltő szél támadt és benne éles hang. Így szólt:
„Három edény hőn áhított vágyak kulcsa,
Rossz választásért vár a Gyötrelmek bugyra.”
A csoportvezetője utasította egyik társát, hogy kortyoljon a vízbe. Engedelmessége nem várt förtelmeket okozott számára. Elmondhatatlan gyomorfájdalommal vergődött, jajveszékelt mígnem öntudatlanul összeesett. Egy fa gyökerei recsegve mozdultak, ragadták földmélyébe a szétterült vándort. Így szerezték hát meg az első hozzávalót, a Forrásvizet.
A csoport tagjai csontjaikban érezték a félelmet. Sohasem gondolták volna, hogy ilyen fogadtatásban és cselszövésben lesz részük. Többen távozni akartak, de mögöttük átláthatatlan szúrós rózsabokrok emelkedtek. Nem volt hát visszaút!
A vezető tudatosította, hogy a cél a TÁMpor és a szigetlakók jóléte, ezért elvárja a bátorságot. Önkéntest kért, aki a cukorkákkal teli edények közül választ. Volt is egy bátor jelentkező, aki magabiztosan odalépett az egyik cukorkákkal teli edényhez. Belemarkolt, majd betömte a szájába.
Bár ne tette volna!
A nagymennyiségű cukor hátborzongató látomást okozott, melyben szigetüket hatalmas szökőár pusztította és sodorta szeretteiket a tengerbe. Ezt nem bírta a bátor vándor. Mellkasához kapott és összeroskadt! Megszakadt a szíve! Mozdulatlan testét varjak hada kaparintotta meg és emelték magasba, majd tűntek el a messzeségbe!
Így szerezték hát meg az Adatcukor hozzávalót.
A távolból pedig EUgénia Tender vérfagyasztó kacaja visszhangzott.
A csoporttagjai siránkoztak, könyörögtek EUgénia Tendernek, hogy ne sanyargassa tovább őket. Segítse inkább őket, hogy a szigetlakók jobban élhessenek. Azonban EUgénia Tender nem kegyelmezett!
Aki tudatlanul jön a Kín és Szenvedés Rengetegébe, hogy TÁMport szerezzen, az szenvedni fog. Lidércnyomásként nehezedett rájuk a teher, amelyet népükért vállaltak.
Vezetőjük nem akart további szenvedést okozni a csoportnak, ezért önként sétált oda az egyik forgáccsal teli edényhez. Remegőkézzel, bizonytalanul nyúlt bele…
Hirtelen kirántotta a kezét!
Ösztönei azt súgták, hogy a másik edényből kellene vennie.
De már késő volt!
Még mielőtt belenyúlhatott volna a másik edénybe, kegyetlen és lüktető fejfájás kezdte gyötörni.
Önkénytelenül ordított:
Hozzáértem!
Haját tépte, szemei vérben forogtak. Szűnni nem akart. A csoporttagjai sikítoztak, sírva könyörögtek a feljebb valónak, hogy legyen már vége ennek a bestiális kínzásnak!
A vezető eltűnt a Rengetegben. Lassan elhalt vezetőjük véget nem érő sikolya a távolban.
Az emberi hang eltűnt és csak a sírás és az összeszorított fogak csikorgása volt hallható.
Így szerezték hát meg a Tudásfájának forgácsa hozzávalót.
Áldozatok árán végül megszerezték mind a három összetevőt.
A megrázkódtatások ellenére a csoport reménnyel telve indult a Rengeteg útvesztőibe, kiutat keresve.
Nem sejtették, hogy megpróbáltatásaik, korán sem értek még véget. Sűrű ködben botorkáltak, majd hirtelen felbukkant egy szűk éles sziklafalú hasadék, az Aránytalan-szoros.
A szakadékból sötéten mozgó denevérraj zúgott el a csoport között, megtépve és karmolva hajukat és arcukat. Sűrű szárnycsapások között kiszűrődött EUgénia Tender kísérteties hangja:
„Kétötöd, egyketted és egytized?
Lényeges ám, hogy miként kevered.
Ha késel, életed kileheled.”
Az Aránytalan-szoros bejárata előtt kiemelkedett a földből egy hatalmas kőtömb. Azon volt 3 kémcső és egy apró keverőtál.
A vándorok azon tanakodtak, ki az, aki szerencsét próbáljon a kikeveréssel, amikor halk neszre lettek figyelmesek a hátuk mögött. Egy vékony, görnyedt és sötétalak közeledett, már-már suhant feléjük. Reszketve hátráltak, míg hátukon nem érezték a szoros, tűhegyes fullánkjait. Végül megpillantották…
Megpillantották kiről azt gondolták szörnyű gyötrelmek közt halt meg a Kín és Szenvedés Rengetegében. Vezetőjük volt, ki megfáradt testtel és lélekkel tántorgott feléjük. Továbbra is kíméletlen fejfájás kínozta, képes volt azonban túlélni EUgénia Tender förtelmeit.
A reményteli esemény láttán a csoport fellelkesedett a következő kísérteties próbán.
A sziget legravaszabb kereskedője odalépett hát a kémcsövekhez és a TÁMpor hozzávalóit kezdte kimérni. Kétötöd, egyketted, egytized ezt mormolta szüntelen magába. Senki nem tudta mi történik a hatalmas kőtömbnél, de zsigereikben reszkettek, mert tudták, hogy az ősi szellem nem ismer irgalmat. Az erdőmélyéről egyre közelebb érő patkódobogás hallatszott. Hátukon a verejték megfagyott. A lovas karnyújtásra volt mögöttük, mikor hátranéztek.
A fej nélküli lovas! – kiáltották többen, de többre már nem volt idejük. A lovas köddé vált, mielőtt lesújthatott volna kardjával a kereskedőre.
A kőtömb óriási zörejjel visszaereszkedett a mélybe. A kereskedő dermedten fogta a keverőtálat, mely tompán fénylett.
Kikeverte!
Nem tudja hogyan, de sikerült!
A csoporttagja hálálkodva szaladtak oda hozzá. Maguk sem gondolták, hogy ez sikerülhet. De visszaverték EUgénia Tender próbatételét.
Az Aránytalan-szoros éles tüskéi óriási robaj közepette húzódtak vissza a szikla gyomrába. Járhatóvá vált az út!
A szorosban förtelmes bűz uralkodott. A csoporttagjai öklendezve a sziklafalnak támaszkodva próbáltak átérni a túloldalra, ahol pislákoló fény látszódott. Tűrőképességük határán voltak, mikor egy erdőmélyi tisztásra értek, hol egy hatalmas löszfal állt, előtte roskadozó viskó, benne gyertyafény.
Az Aránytalan-szoros kijárata összezárt a csoport mögött. A tisztáson síri csend. Ide már a Kín és Szenvedés Rengetegének rémisztő hangjai sem szűrődtek be. Minden élő és holt démonikus lény kerülte ezt a vidéket. Egy suttogó hang szólt a viskóból:
„Hozzávalók és arányok,
Ezekre találtatok!
Tompa fény kevés nektek még,
Varázsige az, mi több mint elég!”
A csoport, vezetőjükkel az élen beléptek hát a viskóba. Rozoga padok és székek. Madártollak, vérestinta és papír. Katedra felett csuklyás lidérc lebeg szótlan. A csoport tudta, hogy írniuk kell. Írniuk kell, hogy a szeretteik a szigeten jobban élhessenek. Leültek a padokba és gondolkoztak.
Gondolkoztak, mi a megfelelő Varázsige!
A vezető írta meg először. Kivitte a katedra felett hatalmasodó lidércnek. Letette az asztalra. A papír nyomban lángra lobbant és hamuvá vált. Így vitték ki sorra a legkülönbözőbb és legékesszólóbb varázsigéket, de mind hamuvá váltak.
A csoport tagjai olyan kínokat éltek át, amelyeket senki nem tudott volna elképzelni.
Kényszeresen írtak, nem tudták abbahagyni.
Csontig kopott ujjperceikkel karistoltak, miközben a holdvilág szüntelen világította a viskót. A szavak egyre halkabbak lettek, a tisztás csendjét csak a ceruzák karcolása törte meg. Az emberi hangok eltűntek. Felváltotta a sírás és az összeszorított fogak kopogása. A vérrel, könnyel és verítékkel áztatott oldalak egymás után váltak füstté. A csoport sosem hagyta abba a munkát.
Epilógus
EUgénia Tender szörnyűségei megállíthatatlanok voltak és az erdő mélyén tovább írták a Varázsigéket.
Senki sem tudta, hogy mikor vagy hogy végződik a mérhetetlen kín, hogy megtalálják-e a szabadulásukhoz megfelelő mágiát.
A szörnyűségeknek híre ment. Az emberek a Faluból rettegtek, hogy egy nap ők is az erdő sötét mélyén találják magukat és az örökkévalóságig írnak.
A Kín és Szenvedés Rengetegének mélyén a Rózsák-tengeréről származó csoport megmaradt tagjai tovább körmöltek.
Körmöltek, mindaddig, amíg valami meg nem törte ezt a borzalmat!
Vagy talán sosem?!
Az erdő mélyén az Értetlenség Falánál, az elhagyatott viskóban, ahonnan szüntelenül tollak papírra karistoló sercegése szűrődött ki, csak egyetlen elhaló hangon kimondott kérés visszhangzott:
Ha esetleg meghallgatnád ezt a kis Horrorstory-t a pályázatírás nehézségeiről, akkor látogasd meg TikTok oldalunkat, ahol különböző hanghatásokkal megspékelt előadásban hallgathatod megn eme dermesztő történetet.
Ha bármilyen kérdésed van, ne habozz felvenni velünk a kapcsolatot!
Ne felejtsd el! Cégünk aktív Facebook, TikTok és Instagram social media csatornákkal rendelkezik, ahol további hasznos tippeket és ötleteket találsz.
Csatlakozz hozzánk és lépj be a sikeres pályázók közösségébe!