Halloween 2023 blogcikk
Prológus
Egy kis Falu , elszigetelten a Kín és Szenvedés Rengetege mellett, mindig is hírhedtvolt a furcsa már-már megmagyarázhatatlan eseményekről. Egy őszi hátborzongatóan hideg estén, mikor a holdfény kísértetiesen borította félhomályba az erdőt, a fák lombjait pedig ridegszellő zörgette, különös csoport tévedt a Falu Fogadójába.
A fogadós vénasszony, foghíjas vigyorral megkérdezte mi vezette útjukat mikor, ezen elveszett tájra merészkedtek. A csoportvezetője elmondta, hogy egy varázslatos anyag a TÁMpor hozzávalóit kívánják összegyűjteni, hogy a Rózsák-tengerén lévő szigetüket tovább gyarapíthassák.
A TÁMpor egy olyan, minden képzeletet felülmúló anyag, amely a kertekben lévő növények termését megsokszorozza. Minél több TÁMport adnak tápanyagként, annál nagyobb termés lesz a jutalmuk.
Saját szigetükön nem rendelkeztek a hozzávalókkal, azonban már csak ez hiányzik, hogy az eddigieknél is pompásabb, termékenyebb új kertet hozzanak létre a szigetlakók jóléte érdekében. A TÁMpor hozzávalói viszont csak a Kín és Szenvedés Rengetegében fellelhetők, amelyet egy szörnyűséges ősi szellem tart felügyelete alatt, akit úgy hívtak EUgénia Tender.
A Falu lakói félték EUgénia Tender irtózatos erejét, az erdőmélyi zajokat és elcsukló sikolyokat, melyeket a betévedő vándorok hallattak. Azonban az elszánt csoportot ez nem érdekelte. A sziget üdvösségének kulcsa a Rengetegben felkutatható már-már mérhetetlenmennyiségű TÁMpor hozzávalók jelentették.
Mielőtt a kis Falut elhagyták volna, a vénasszony könyörgött nekik, hogy a Kín és Szenvedés Rengetegét jól ismerő Bölcs Sensei-t kérjék felvezetőjüknek, hogy sikeresen megszerezhessék a hőn vágyott hozzávalókat. Azonban, a csoport nem kért a Bölcs Sensei tudásából. Úgy vélték, ha szigetükön is tudnak boldogulni, akkor a Rengeteg, szőrös indákkal körbe ölelt szövevényes labirintusában is könnyen megtalálják az üdvösséghez vezető utat.
EUgénia Tender szörnyű próbatételei
A Kín és Szenvedés Rengetegét felügyelő EUgénia Tender egy félelmetes szellem volt, amely irányította és rettegésbe hajszolta az erdőbe tévedő tudatlan vándorokat. Azt mesélik, hogy az erdő mélyén az Értetlenség Falánál , egy elhagyatott viskóban lakott, ahonnan szüntelenül ceruzák papírra karistoló sercegése szűrődött ki. A szigetről jött csoport, mikor belépett a Rengetegbe rögtön megtapasztalhatta EUgénia Tender iszonyatos erejét.
A szellem előre tudta, hogy milyen céllal érkezett a csoport az erdőbe, ezért felcsillantotta számukra a reményt, hogy a TÁMpor hozzávalóit:
- a Forrásvizet,
- az Adatcukrot és
- a Tudásfájának forgácsát rögtön belépés után megkaparinthatják.
A fák lombkoronája ketté nyílt és a holdvilág megvilágított 6 tárolóedényt. Kettőben folyadék, kettőben forgács, kettőben cukorkák. Üvöltő széltámadt és benne éles hang. Így szólt:
„Három edény hőn áhított vágyak kulcsa,
Rossz választásért vár a Gyötrelmek bugyra.”
A csoportvezetője utasította egyik társát, hogy kortyoljon a vízbe. Engedelmessége nem vártförtelmeket okozott számára. Elmondhatatlan gyomorfájdalommal vergődött, jajveszékelt míg nem öntudatlanul összeesett. Egy fa gyökerei recsegve mozdultak, ragadták föld mélyébe a szétterült vándort. Így szerezték hát meg az első hozzávalót, a Forrásvizet.
A csoport tagjai csontjaikban érezték a félelmet.Sohasem gondolták volna, hogy ilyenfogadtatásban és cselszövésben lesz részük. Többen távozni akartak, de mögöttük átláthatatlan szúrós rózsabokrok emelkedtek. Nem volt hát visszaút!
A vezető tudatosította, hogy a cél a TÁMpor és a szigetlakók jóléte, ezért elvárja a bátorságot. Önkéntest kért, aki a cukorkákkal teli edények közül választ. Volt is egy bátor jelentkező, aki magabiztosan odalépett az egyik cukorkákkal teli edényhez. Belemarkolt, majd betömte a szájába.
Bár ne tette volna!
A nagymennyiségű cukor hátborzongató látomást okozott, melyben szigetüket hatalmas szökőár pusztította és sodorta szeretteiket a tengerbe. Ezt nem bírta a bátor vándor. Mellkasához kapott és összeroskadt! Megszakadt a szíve! Mozdulatlan testét varjak hada kaparintotta meg és emelték magasba, majd tűntek el a messzeségbe!
Így szerezték hát meg az Adatcukor hozzávalót.
A távolból pedig EUgénia Tender vérfagyasztókacaja visszhangzott.
A csoporttagjai siránkoztak, könyörögtek EUgénia Tendernek, hogy ne sanyargassa tovább őket. Segítse inkább őket, hogy a szigetlakók jobban élhessenek. Azonban EUgénia Tender nem kegyelmezett!
Aki tudatlanul jön a Kín és Szenvedés Rengetegébe, hogy TÁMport szerezzen, az szenvedni fog. Lidércnyomásként nehezedett rájuk a teher, amelyet népükért vállaltak.
Vezetőjük nem akart további szenvedést okoznia csoportnak, ezért önként sétált oda az egyikforgáccsal teli edényhez. Remegőkézzel, bizonytalanul nyúlt bele…
Hirtelen kirántotta a kezét!
Ösztönei azt súgták, hogy a másik edényből kellene vennie.
De már késő volt!
Még mielőtt belenyúlhatott volna a másik edénybe, kegyetlen és lüktető fejfájás kezdte gyötörni.
Önkénytelenül ordított:
Hozzáértem!
Haját tépte, szemei vérben forogtak. Szűnni nem akart. A csoporttagjai sikítoztak, sírva könyörögtek a feljebb valónak, hogy legyen már vége ennek a bestiális kínzásnak!
A vezető eltűnt a Rengetegben. Lassan elhaltvezetőjük véget nem érő sikolya a távolban.
Az emberi hang eltűnt és csak a sírás és az összeszorított fogak csikorgása volt hallható.
Így szerezték hát meg a Tudásfájának forgácsahozzávalót.
Áldozatok árán végül megszerezték mind a három összetevőt.
A megrázkódtatások ellenére a csoport reménnyel telve indult a Rengeteg útvesztőibe, kiutat keresve.
Nem sejtették, hogy megpróbáltatásaik, korán sem értek még véget. Sűrű ködben botorkáltak, majd hirtelen felbukkant egy szűk éles sziklafalú hasadék, az Aránytalan-szoros.
A szakadékból sötéten mozgó denevérraj zúgott el a csoport között, megtépve és karmolva hajukat és arcukat. Sűrű szárnycsapások között kiszűrődött EUgénia Tender kísérteties hangja:
„Kétötöd, egyketted és egytized?
Lényeges ám, hogy miként kevered.
Ha késel, életed kileheled.”
Az Aránytalan-szoros bejárata előtt kiemelkedett a földből egy hatalmas kőtömb. Azon volt 3 kémcső és egy apró keverőtál.
A vándorok azon tanakodtak, ki az, aki szerencsét próbáljon a kikeveréssel, amikor halk neszre lettek figyelmesek a hátuk mögött. Egy vékony, görnyedt és sötétalak közeledett, már-már suhant feléjük. Reszketve hátráltak, míg hátukon nem érezték a szoros, tűhegyes fullánkjait. Végül megpillantották…
Megpillantották kiről azt gondolták szörnyű gyötrelmek közt halt meg a Kín és Szenvedés Rengetegében. Vezetőjük volt, ki megfáradt testtel és lélekkel tántorgott feléjük. Továbbra is kíméletlen fejfájás kínozta, képes volt azonban túlélni EUgénia Tender förtelmeit.
A reményteli esemény láttán a csoport fellelkesedett a következő kísérteties próbán.
A sziget legravaszabb kereskedője odalépett hát a kémcsövekhez és a TÁMpor hozzávalóit kezdte kimérni. Kétötöd, egyketted, egytized ezt mormolta szüntelen magába. Senki nem tudta mi történik a hatalmas kőtömbnél, de zsigereikben reszkettek, mert tudták, hogy az ősi szellem nem ismer irgalmat. Az erdő mélyéről egyre közelebb érő patkódobogás hallatszott. Hátukon a verejték megfagyott. A lovas karnyújtásra volt mögöttük, mikor hátranéztek.
A fej nélküli lovas! – kiáltották többen, de többre már nem volt idejük. A lovas köddé vált, mielőtt lesújthatott volna kardjával a kereskedőre.
A kőtömb óriási zörejjel visszaereszkedett a mélybe. A kereskedő dermedten fogta a keverőtálat, mely tompán fénylett.
Kikeverte!
Nem tudja hogyan, de sikerült!
A csoporttagja hálálkodva szaladtak oda hozzá. Maguk sem gondolták, hogy ez sikerülhet. De visszaverték EUgénia Tender próbatételét.
Az Aránytalan-szoros éles tüskéi óriási robaj közepette húzódtak vissza a szikla gyomrába. Járhatóvá vált az út!
A szorosban förtelmes bűz uralkodott. A csoporttagjai öklendezve a sziklafalnak támaszkodva próbáltak átérni a túloldalra, ahol pislákoló fény látszódott. Tűrőképességük határán voltak, mikor egy erdőmélyi tisztásra értek, hol egy hatalmas löszfal állt, előtte roskadozó viskó, benne gyertyafény.
Az Aránytalan-szoros kijárata összezárt a csoport mögött. A tisztáson síri csend. Ide már a Kín és Szenvedés Rengetegének hangjai sem szűrődtek be. Minden élő és holt démonikus lény kerülte ezt a vidéket. Egy suttogó hang szólt a viskóból:
„Hozzávalók és arányok,
Ezekre találtatok!
Tompa fény kevés nektek még,
Varázsige az, mi több mint elég!”
A csoport, vezetőjükkel az élen beléptek hát a viskóba. Rozoga padok és székek. Madártollak, véres tinta, katedra felett csuklyás lidérc lebeg szótlan. A csoport tudta, hogy írniuk kell. Írniuk kell, hogy a szeretteik a szigeten jobban élhessenek. Beültek a padokba és gondolkoztak.
Gondolkoztak, mi a megfelelő Varázsige.
A vezető írta meg először. Kivitte a katedra felett hatalmasodó lidércnek. Letette az asztalra. A papír nyomban lángra lobbant és füstté vált. Így vitték ki sorra a legkülönbözőbb és legékesszólóbb varázsigéket, de mind hamuvá váltak.
A csoport tagjai olyan kínokat éltek át, amelyeket senki nem tudott volna elképzelni.
Kényszeresen írtak, nem tudták abbahagyni.
Csontig kopott ujjperceikkel karistoltak, miközben a holdvilág szüntelen világította a viskót. A szavak egyre halkabbak lettek és a tisztás csendjét csak a ceruzák karcolása törte meg. Az emberi hangok eltűntek. Felváltotta a sírás és az összeszorult fogak csikorkogása. A vérrel, könnyel és verítékkel áztatott oldalak egymás után váltak füstté. A csoport sosem hagyta abba a munkát.
Epilógus
EUgénia Tender szörnyűségei megállíthatatlanok voltak és az erdő mélyén tovább írták a Varázsigéket.
Senki sem tudta, hogy mikor vagy hogy végződik a mérhetetlen kín, hogy megtalálják-e a szabadulásukhoz megfelelő varázsigét.
A szörnyűségeknek híre ment. Az emberek a Faluból rettegtek, hogy egy nap ők is az erdő sötét mélyén találják magukat és az örökkévalóságig írnak.
A Kín és Szenvedés Rengetegének mélyén a Rózsák-tengeréről származó csoport megmaradt tagjai tovább körmöltek
Körmöltek, mindaddig, amíg valami meg nem törte ezt a borzalmat!
Vagy talán sosem?!
Az erdő mélyén az Értetlenség Falánál, az elhagyatott viskóban, ahonnan szüntelenül tollak papírra karistoló sercegése hallatszott, csak egyetlen elhaló hangon kimondott kérés visszhangzott:
Bölcs sensei, segíts!
Ha esetleg meghallgatnád ezt a kis Horrorstory-t a pályázatírás nehézségeiről, akkor látogasd meg TikTok oldalunkat, ahol különböző hanghatásokkal megspékelt előadásban hallgathatod meg eme dermesztő történetet.
